Atlantis Biliárd & Pizzéria

A Forgách utcai metrómegálló környéke nem nevezhető éppen a város legszebb területének, ám az esztétikai élvezetekért bőséggel kárpótol a számtalan bolt és üzlethelyiség, melyekben autóalkatrésztől tapétaragasztóig, cipőtől babaruházatig egyszerűen mindent beszerezhetünk. Jó, nem épp egy plaza, de azért otthonosan lepusztult ipari vidék ez. A kirakatok és a használaton kívül álló gyárépületek között ráadásul igazi szórakoztató birodalom bújik meg: az Atlantis Biliárd & Pizzéria.

Kívül egyszerű kockaépület, az ajtón belépőt azonban fura tárlók fogadják, bennük szigony, búvárruha és háló. E kellékek akár a tengerészeti múzeumhoz is tartozhatnának, az Atlantis szó szövegkörnyezetében azonban inkább az elveszett, tenger alatti birodalom kutatóinak emlékét idézik. Nekünk aránylag szerencsésen sikerült átzsilipelni a bejáraton, így búvárruhánkat hamar a fogasra akaszthattuk, és az oxigénpalack csutorája helyett inkább a koktélospohárba vezetpő szívószálat helyeztük fogaink közé. A túléléshez ez is elég volt. Életkedvünket igazán a francia hagymaleves és a tárkonyos pulykaraguleves hozta meg: jól ismert ízek, egy kis melegség a kinti fagy ellen. Aztán egy adag márványsajttal töltött pulyka és némi sonkás-brokkolis gnocchi, és biztosak lehettünk: az Atlantis szakácsai bizos kézzel készítik a sztenderd ételeket, nem sokat kockáztatnak, de nagyot nem is hibáznak. A kiszolgálás ráérős, a gépzene domináns, de a beszélgetés így is zökkenőmetes.